Mindenszentek- a temető az élet és halál kapuja

„Adj, Uram örök nyugodalmat minden meghalt hívednek…”

Így igaz, hiszen a földi élet befejezésével kitárul az örök élet kapuja. A temető pedig egyszerre nyitja és zárja ezeket a kapukat, hiszen a földi élet után bezárja, az örök élet előtt kinyitja. Ezt teszi Királydarócon is a temető, ahová az elők emlékezni jönnek és szeretteikért imát elsuttogni.

Királydaróci róm. kat. temető

A szeretteink, akik már befejezték földi életüket a szívünkben maradtak és maradnak, ezt pedig bizonyítja az a tény, hogy novemberben mindenki kegyeleti virágot és gyertyát visz a sírokra. Persze nemcsak ilyenkor, hanem amikor csak teheti. Viszont november más. Ilyenkor kicsit lelassít mindenki arra az időre, amit az emlékezésre szán. Felidézi az emlékeket, imát rebeg halkan és szomorúan nézi a hideg, rideg, néma sírt.

Hinni kell abban, hogy elhunyt szeretteink azon a csodálatos helyen vannak, amit Isten készített, ahol megszűnik minden fájdalom, kín és rossz, ahol jó nekik lenni. Hinni kell abban is, hogy vigyáznak ránk, akiktől búcsút vettünk földi életük befejezésekor.

Az elhunyt szeretteinkért mondott imákba vigyük bele a szívünk minden szeretetét és ne csak ilyenkor, hanem az év többi részében is!

A halálra nem szabad úgy gondolni, mint a végre, hanem egy életszakasz lezárulásaként, ami folytatódik odafent, ahol a rossz nem létezik, csak az örökkévalóságig tartó mennyei boldogság.

Mindenszentek

„… és az örök világosság fényeskedjék nekik!”