Mindenszentek Királydaróc temetőjének csendjében

Van egy nap, amikor a sírhalmok virágba és fénybe borulnak. Ilyenkor az elhunyt szeretteikre gondolnak, emlékeznek az emberek. Ha az év többi napján soha nem mennek ki a temetőbe, de november első napjaiban mindenkinek eszébe jut az a személy(ek), akit/akiket elveszített. A temetők megtelnek emberekkel, akik ilyenkor megállnak vagy legalább lelassítanak egy kicsit ebben a rohanó világban és néhány perc erejéig sokkal magasztosabb gondolatokkal foglalkoznak, mint a mindennapi teendők. A ném...
Tovább olvasom

Temetőben

Valami szemerkél: könnycsepp vagy eső, a Van siratja a Voltat, Égre néz a Lent, tekintete örök: két évszám közt a holtad. Koszorúk, emlékek, könnyek. Halkan elrebegett szavak, amitől a visszaút talán könnyebb. Az élet megy tovább. Az űr marad. (Pődör György) Talán megható, talán sírásra késztető, talán elgondolkodtató…, kiben milyen érzések törnek felszínre, amikor a temetőben tartott szertartáson emberek sokaságát látni. Mindenkinek eszébe jutnak azok a személyek, ...
Tovább olvasom

Emlékezés: Mindenszentek és Halottak napja

„Van az emlék (…) Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment, de hagyott valamit. Sok emléket.” Az élet amint elkezdődik, máris a vége felé tart. Kinek mennyi adatik, egyeseknek több, másoknak kevesebb… Vannak, akiknek könnyebb ez az út, másoknak göröngyös… Az élet tele van szépséggel, néha aprókkal, máskor hatalmasokkal, de ugyanúgy része a fájdalom, a bánat, könny, az elválás és az elmúlás. Igen! Az elmúlás is része minden életnek, amit nem lehet kikerülni, eltörölni, megszüntet...
Tovább olvasom