Szentek

Kalazanci Szent József

Ünnepe: aug.25.

Spanyolországban, Peralta de la Sal településen látta meg a napvilágot 1557.szept.3-án vagy 4-én. A pontos dátum nem ismert. Apja Pedro Calasanz, anyja Maria Gastón. A 8 gyermek közül József volt a legfiatalabb. Tanulmányait a trintitárius atyák iskolájában kezdte Estadillába, majd Lérida következett, ahol filozófiát tanult, valószínűleg azért, hogy pap legyen. Urgel püspöke vette fel az egyházmegyébe 1575.ápr.17-én. A teológiát Léridában, Valenciában és Alcalában végezte, bár 1 évet kihagyott, amikor anyja és Pedro bátyja meghaltak. Apja ugyan ellenezte a papi hivatást, de József állhatatos maradt és 1583. dec.17-én pappá szentelte Hugo Ambrosio de Moncada urgeli püspök. Több helyen is szolgált, de 1587-től, amikor az édesapja is elhunyt, az urgeli egyházmegyébe került, ahol egyre magasabb pozíciókba jutott. 1591-ben, Barcelonában  doktori címet szerzett teológiából.

Rómába utazott, ahol aktívan részt vett a jótékonysági testvérület munkájába. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy a szegényeken a legjobban úgy lehetne segíteni, ha a gyermekek ingyen tanulhatnának. Kapcsolatba került a Szent Dorottya templom plébánosával, aki a legszegényebbeknek nyitott iskolát, amiben elkezdett ő is tanítani. 1597-ben, más források szerint 1598-ban nyitotta meg Rómában Kalazancius és még két munkatársa az első ingyenes népiskolát. Ez nemcsak Rómában volt egyedi és első, hanem egész Európában, amit ráadásul adományokból tartottan fent.

A Szent Dorottya templom plébánosa, Brandini 1600-ban elhunyt, József pedig a „Kegyes Iskolát” a város központjába helyezte és eldöntötte, hogy végleg az iskolának szenteli minden idejét.

1601-ben a Vestri-házba költözött az iskola és vele együtt József is, amikor már a diákok száma elérte a 800 főt, ezért 1612-ben megvásárolta a Torres-palotát. Az alapok az írás, olvasás és a latin elsajátítása, de hangsúlyt fektetett a szépírásra és a matematikára is. Természetesen a katolikus nevelés is hozzátartozott.

A biztonságos működés érdekében, egyesült a Luccai Kongregációval, de ez nem lett hosszú távú együttműködés. 1617-ben, V. Pál pápa szétválasztotta és önálló kongregációt hozott létre: „Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Páli Kongregációja” néven.

1621.nov.8-én szerzetesrenddé nyilvánította, eltörölte belőle a Pál nevet és megszületett a piarista rend, aminek a konstitúcióit 1620/1621 telén fogalmazott meg József és a pápa 1622.jan.31-én fogadott el. Ugyanabban az évben, ápr.22-én kinevezte a rend generálisává és az ünnepélyes fogadalom letétele 4 asszisztensével együtt történt.

Gyorsan terjedtek az iskolák egész Itália területén és lassan átterjedt Közép-Európába is. Sokan támadták a rendet, olykor belső ellentétek is voltak. Egy valótlan feljelentés miatt Kalazanciust másik 4 társával a Szent Inkvizíció elé vitték, a pápa pedig felmentette generálisi tisztségéből.  Helyére egy jezsuitát rendeltek, Silvestro Pierasantát,akinek első asszisztense Mario Sozzi volt. Sozzi és utódainak folyamatos viszálykeltése miatt, 1646.márc.16-án, X. Ince pápa a piarista rendet lefokozta és nem vehettek fel több novíciust.

Kalazancius közben mindig csak Jób szavait ismételgette: „Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az Úr neve!”

91 évesen, 1648.aug.25-én halt meg, amit megelőzőtt 2 hónap súlyos betegség.

Halálának hírére hatalmas tömeg gyűlt össze a ravatalánál, a Szent Pantaleon templomban, ahol csodás gyógyulások történtek.

1656-ban a piarista rend ismét kongregációvá, majd 1669-ben szerzetesrendé nyilvánították.

Józsefet 1748-ban boldoggá avatták, 1767-ben a szentek közé emelték. XII. Piusz pápa pedig 1948-ban, az összes keresztény népiskola mennyei pártfogójának nevezte.

Igaz, hogy az emléknapja aug.25-én van, de mivel ilyenkor szünidő van, ezért a piarista iskolákban november végén emlékeznek meg róla.

Szent Mónika

Ünnepe: aug.27.

Keresztény pun családba született Afrikában, Tagastéban, ahol már kicsi korától egy öreg szolgáló által magába szívhatta az Isten iránti szeretet. Egész életét átjárta az Isteni Bölcsesség és a feltétel nélküli szeretet a Megtestesült Ige iránt.

Szülei egy pogányhoz adták feleségül, aki felé végtelen türelemmel és életpéldával vetítette a keresztény élet példáját és Krisztus iránti szeretetét. Kitartása meghozta a gyümölcsöt, hiszen a férje, Patricius élete vége felé katechumen lett és meg is keresztelkedett a halálos ágyán.

Az özvegy Mónika a tevékeny szeretet mellett kötelezte el magát, ehhez pedig az erőt a mindennapi szentmiséből merítette. Ő volt az a szentéletű asszony, aki a világra hozott 3 gyermeket, akik közül az egyik Ágostont volt, akit szentté avattak.

Ágoston tanítás céljából Rómába költözött, hogy kiszakadhasson az anyai szárnyak alól. Egy idő után követte fiát, de akkor már Ágoston Milánóba élt és Szent Ambrus tanítványa volt. A rengeteg ima, könny és könyörgés elhozta Mónikának élete legszebb napját, amikor fia végre megtért és megkeresztelkedett 387-ben, nagyszombaton.

Vissza akartak térni Afrikába, de Mónika megbetegedett és Ostiában meghalt, kérésére pedig ott temették el. A halálának pontos dátumát nem ismerjük, de már a XV. században, az ágostonos remeték máj.4-én megemlékeztek Szent Mónikáról, akit 1550 körül felvettek a római naptárba is. 1969-ben áthelyezték az ünnepnapját aug.27-re. Ő lett a férjes asszonyok és az anyák védőszentje.

Szent Ágoston püspök

Ünnepe: aug.28.

Tagasteban látta meg a napvilágot Aurelius Augustinus, 354.nov.13-án, Patricius pogány férfi és Mónika hű keresztény gyermekeként.

Ágoston roppant fogékonyan tanult, de temperamentumát és fegyelmezetlenségét az apjától örökölte. Pénzhiány miatt, a tanulmányait abbahagyta, tétlenségében rossz társaságba keveredett, de 371-ben ismét folytathatta Karthagóban, retorikát és jogot hallgatva. Itt megismerkedett egy nővel, akinek a nevét nem ismerjük. Az életközösségükből született egy fiú, Deodatus.

A tanulás meghozta a sikert Ágostonnak és gőgössé tették, a vallást pedig dajkamesének tartotta. Cicerót olvasva megmozdult benne valami, így kezébe vette a Szentírást és több egyházi szerző művét is.

Egy ideig tanárként működött Tagastéban, majd megindult a karrierje és következett Karthagó, Róma, végül Milánó. Az ifjúságot szó szerint vonzotta, hiszen egy mesteri szónok volt, igen éles elmével kiegészítve.

Nyughatatlan természete folyamatosan hajtotta, egészen addig, Ambrus püspök szónoklatát meghallotta Milánóban. Egyre jobban közeledett Isten felé, kereste a magányt, amiben rátalált saját magára és Istenre. Hosszú utat tett meg, amíg eddig eljutott, pontosan 32 évig.

Lemondott tanári állásáról és 387.ápr.23-án húsvét vigiliáján, Ambrus püspök megkeresztelte.

A hazafelé vezető úton az anyja meghalt, Ágoston pedig mindenét eladta, hogy szerzetesi életet élhessen, majd várt türelmesen Isten jelére. Ez a jel Hippóban érte, amikor a templomban Valerius püspök arra buzdította a népet, hogy válasszanak egy férfit, aki papként a segítségére lesz. A jelenlévők egyöntetűen a 35 éves Ágostont választották. 5 évvel később Ágoston követi Valeriust a püspöki székben, amikor az meghalt.

Ágoston hatása nem ismert határokat és nagyon gyorsan eljött az idő, amikor ő lett Észak Afrika püspökkollégiumának a feje, viszont továbbra is szigorú szabályzat szerint élt. A szerzetesi élete aszkézist, szegénységet, elzártságot követelt. A temérdek munka mellett, az utókornak mégis sikerült hagynia 113 könyvet és 218 levelet.

430.aug.28-án halt meg, a holttestét Szardínia szigetére vitték, de 722-ben Luitprand átvitte Páviába, bár Victorius Vitensis arról tanúskodik az V. század végén, hogy Ágostont Hippóban temették el aug.28-án.

Az egyik leggyakrabban hangoztatott mondata: „Nyugtalan a mi szívünk, mert csak Istenben talál nyugodalmat.”