Nagypénteki szertartás – csonka mise

Husztig Róbert plébános szavait idézve: „Nagypéntek nélkül nincs Húsvétvasárnap – nemcsak igaz, de olyannyira mély jelentéssel bír, hogy az ember átérzi a legnagyobb ünnep csodáját, a feltámadást.

Bár ezen a napon igazán komor hangulatot kelt a templom, hiszen a harangok nem zúgnak, az orgona is néma, mégis mindez csak külsőség, jelkép és szimbólum. Ugyanis a lélek csendjében meg lehet hallani azt a magasztos Alleluja örömfelkiáltást, ami hamarosan követi ezen napnak szomorúságát.

Az ember teste és lelke beleremeg abban a csendben, amikor Szent János apostol evangéliumából felhangzik: „…lehajtotta fejét és kilehelte lelkét!” Olyan mélység van ebben a mondatban és abban a pár néma pillanatban, hogy akaratlanul is könnyek jelennek meg a szemekben. Siratja az ember a kicsinyességét, minden rossz és bűnös gondolatát, cselekedetét, az összes vétkét.

Az egyetlen nap az évben, amikor a szentmise elmarad, innen is ered a nagypénteki szertartás ama megnevezése, hogy „csonka mise”.

Nagypéntek középpontjában a kereszt van. Az a kereszt, aminek a súlyát az emberek bűnei nehezítik, de Jézus mérhetetlen szeretete értünk olyan hatalmas, hogy háromszor is feláll az út porából, hogy az Atyától kapott kelyhet kiigya.

Nagypéntek

A kereszt által kaptuk a megváltást, ezért fel kell rá néznünk és alázatos lélekkel le kell boruljunk előtte, hogy őszinte bánattal indulhassunk a megtisztulás és a tisztán maradás útjára.

A kereszt viszont reményt is kell keltsen bennünk, ugyanis általa nyertük el az örök életet.

Boruljunk le a kereszt előtt és bánjuk meg bűneinket, hogy miattunk ne kelljen újra és újra felvigye Jézus a Golgotára!

Hódolat a kereszt előtt
Hódolat a kereszt előtt