Királydaróc története

Merre kell keresni?

Románia területén, a Szatmár megyéhez tartozó község a Kraszna folyó partján terül el.

Földrajzi elhelyezkedésének koordinátái: 47° 37′ 4″ N, 22° 42′ 42″ E

Ezt az Árpád-kori települést, 1217-ben Solymos néven említik a megmaradt hivatalos papírok, a neve pedig onnan ered, hogy a királyi solymárok birtoka volt. A tatárjárás során elpusztult, ám 1262-ben V. István király ezt a területet Aladár ispánnak adományozta és „terre Draucariorum Regiorum” –ként szerepel.

A XIV. században Várday és Daróczy családok birtokába jut a település. Kis Várday Domokos és Daróczy Tibold eladják a területet 1385-ben Csáky Istvánnak, amire királyi adományt kap 1396-ban.

Drágfi Bertalan tulajdonába jut a malom 1489-ben. Sajnálatos módon, a Drágfi család 1555-ben kihal és minden, ami a tulajdonában volt, visszaszáll a királyi kamarára.

A királydaróci plébánia

1634-ben akkorára duzzadt a Daróczy uradalom, hogy még 9 település tartozott hozzá és a Szatmári vár birtokaihoz csatolták.

1580-ban már Nagydarócz néven említik, amikor Szentmártonyi Farkas Pál 2 nemestelket kapott belőle.

Vörös János és Lukács szintén királyi adományt kapnak a régi birtokaira 1585-ben.

1638-ban a birtokosai között tartják számon Debreczenyi Tamást.

Plébánia tábla

A szatmári békekötés után, Darócz Károlyi Sándor tulajdonába kerül. A gróf Károlyi család mellett ugyancsak a tulajdonosok közé kell sorolni a Szilágyi, Fekete, Veres, Kiss, Kengyel családokat.

Az 1900-as évek elején, a gróf Károlyiak mellett a gróf Dégenfeld Sándor és Gerzon Kázmér voltak a nagyobb birtokosok.

A XX. századra vegyesen lakják a települést, etnikum és vallássi hovatartozás terén egyaránt. A Partium történelmi régióben lévő Királydaróc község rangon van és Érkisfalu, Érszentkirály, Kőröstelep, Krasznacégény tartozik hozzá.

Érdekességként meg lehet említeni a Szakylán települést is, ami Darócz határában volt, de elpusztult és nem is épült újra. 1469-ben Zsáklyán néven szerepel, amikor a Csáky család birtokolta és úgy tartják, hogy a török időben tűnt el véglegesen.

A királydaróci templom története

Az Árpád-házi királyok idején már rendelkezik római katolikus templommal, ami a reformáció idején a reformátusok kezére került, erről pedig 1530-ban írt hivatalos írások tanúskodnak.  Ezen templom felújításakor, a sekrestye ajtó felett „Hic fuit Andreas Daróczy 1599” feliratot fedeztek fel. A település nevének jelentése pedig, hogy ezen a helyen az Árpád-házi királyi családnak volt Sólyom nevezetű vára. A plébánia 1758 óta vezeti az anyakönyvet.

Templom belső

Ebben az időben Ákos, Géres, Krasznamihályfalva, Krasznacégény és Érkisfalu tartozott hozzá, mint filia. Ekkor a hívek száma, az anyakönyv írásai alapján 685 volt.

Királydaróc római katolikus templomának védőszentje Szent István király.

Belső festése:

A jelenlegi templomot Nagy József , valamint fiai Károly és Lajos festőművészek alakították olyanra, amilyennek ma is ismerjük. Az utolsó felújítás az orgonán 1886-ban történt.

Falfestmények a templomban

 

Díszkereszt:

1884-ben, a templom előtt a királydaróci hívek díszkeresztet állítanak.

Kereszt az udvaron

Harangok:

1911-ben, szintén a hívek hozzájárulásával, 2 új harangot öntenek, Egry Ferenc harangöntőnek köszönhetően, amit sajnos 1917-ben elvisz a hadsereg háborús célokra. Az egyik harang 75 kg, az átmérője 92 cm, középen egy Magyarok Nagyasszonya, alatta pedig „Szüzeknek Szent Szüze, könyörögj érettünk!” A kisebbik 43 kg, átmérője 47 cm, a közepén Szent József domborművel, alatta „Szent József, könyörögj érettünk!” felirattal.  Mindkét harang alján körbefut az írás: „Egybegyűjtöm a híveket, siratom a holtakat, oszlatom a fellegeket!”

Missziós kereszt

Ezeket pótolva, 1926-ban 2 új harang került a templomba. A nagyobbik 455 kg Szűz Mária tiszteletére, a régi felirattal, a második Szent Imre herceg tiszteletére, 140 kg, aminek „E” hangzása van és a rajta található felirat: „Szent Imre herceg, könyörögi érettünk!”

Egy harmadik harang is meg lett áldva, Szent István király, a templom védőszentjének tiszteletére.

Krasznacégény

A királydaróci anyakönyvben, már 1700-ig visszamenőleg fellelhetőek a krasznacégényi hívek, viszont templom hiányában egy családi ház szobájában tartották a szentmiséket.

Krasznacégényi templom

1890-ben létesítenek egy magtárt, aminek a jövedelméből 2 harangot vásárolnak. A kisebbik, ami 50 kg, Szent Imre herceg és a nagyobbik 80 kg, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelik fel.

Szintén a magtár jövedelméből lett megvásárolva az a telek, amin egy kis ház állt, ezt felújították és onnantól kezdve ez lett a szentmisék állandó helye. Az I. világháború miatt, a hadsereg mindkét harangot elvitte, de 1922-ben újat vásároltak, amit Szent Imre herceg tiszteletére szenteltek fel.

Krasznacégényi templom főoltára

1948.ápr.19-én nagy nap Krasznacégény életében, hiszen megáldották az építőanyagot, amiből megkezdték a templom felépítését. A templomot a Boldogságos Szűzanya tiszteletére szentelik fel, aug.28-án.