Emlékezés: Mindenszentek és Halottak napja

„Van az emlék (…)

Valaki itt hagyta őket.

Valaki, aki elment, de hagyott valamit.

Sok emléket.”

Az élet amint elkezdődik, máris a vége felé tart. Kinek mennyi adatik, egyeseknek több, másoknak kevesebb… Vannak, akiknek könnyebb ez az út, másoknak göröngyös…

Az élet tele van szépséggel, néha aprókkal, máskor hatalmasokkal, de ugyanúgy része a fájdalom, a bánat, könny, az elválás és az elmúlás. Igen! Az elmúlás is része minden életnek, amit nem lehet kikerülni, eltörölni, megszüntetni vagy figyelmen kívül hagyni.

Az elmúlás fájdalmas, főleg azoknak, akik itt maradnak és elveszítenek valakit. Valakit, aki kedves volt a szívüknek, akinek az arca már nem jelenik meg csak a lelki szemeik előtt és néhány fotón. Viszont a szívből kitörölni soha nem lehet.

November első napjai erre emlékeztetnek minket, hogy az elmúlás minden emberi élet velejárója, ami ellen kár harcolni, mert mindenkit utolér.

Elhunyt szeretteinkre emlékezzünk méltó módon, de ne csak november első napjaiban, amikor mindenki kimegy a temetőbe virágokat és gyertyákat elhelyezni szerettei sírjain, hanem az év minden napján jussanak eszünkbe azok a személyek, akik már nincsenek közöttünk és nem szabad hagyni, hogy ezek az emlékek elhalványodjanak!

Királydarócon, nov.1-én, 13:30-kor lesz a szertartás a temetőben, ahol a plébánossal együtt imádkozunk és megemlékezünk mindenkiről, aki a földi életet már hátrahagyta.

Adj Uram örök nyugodalmat nekik…!”