A temető csendjében…

A sírhantok között, akaratlanul is elkomolyodik mindenki és még a szavak is halkabbak lesznek, nehogy megzavarják szeretteik pihenését.

Királydaróci temető

Vajon tényleg az e világból elköltözött szeretteinket sajnáljuk, vagy saját magunkat? Akik a szent útravalóval hagyták itt a földi létet, azok már olyan helyen vannak, ahol a jóság, a szeretet, Isten közvetlen közelsége árad rájuk. Ezt minden keresztény ember tudja és hiszi. Vagyis nyugodtan kijelenthetjük, hogy saját magunkat sajnáljuk, mert többé nem látjuk az arcukat, a mosolyukat, nem halljuk a szavaikat, nem érezhetjük az ölelésüket, a közelségüket. Fáj a hiányuk, még akkor is, ha tisztában vagyunk a ténnyel, hogy a mennyország lakójaként sokszorosan jobb nekik, mint itt, közöttünk.

Akik pedig még csak tisztulnak, azért mi rengeteget tehetünk azzal, hogy szentmisét ajánlunk fel értük, imádkozunk és búcsút nyerünk a számukra.

Az örök életet elnyerő szeretteinket pedig kérjük arra, hogy onnan fentről vigyázzanak ránk, mert mi is oda igyekszünk.

Adj Uram örök nyugodalmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik! Nyugodjanak békében!